Szalkai Mária festőművész.

“ Az ember azért van a világban, hogy valahol otthon legyen benne.”

Engedd meg, kedves olvasó, hogy - nő létemre - mellőzzem az életrajzi adatok pontos datálását, helyette gondolataimat Tamási Áron klasszikus mondatára alapozzam.
Csongrádi vagyok, a családom emberemlékezet óta az. Itt nőttem fel, itt végeztem alsóbb iskoláimat, itt jártam át a fahídon nagyapám gyönyörű nagyréti birtokára, s közben szívtam magamba a Tisza, az ártér, a rét illatát. Ugyanannak a templomnak évszázadok -koptatta kövein lépkedtem az oltár felé szerelmes szívvel,- habfehér menyasszonyi ruhában, mint anyám, nagymamáim, dédanyáim...
A fiaim is itt nőnek fel.
Iskolák, óvónősködés, főiskola, tanárkodás, férj, gyerekek követték egymást az életemben. És persze alkotás, kiállítások, sok kisseb - nagyobb kiállítás itthon és külföldön.
Ha végignézed a képeimet, és meglátod rajtuk a fényt, megértesz valamit a festői koncepciómból. Mert nem a tárgy fontos, hanem az, amit a fény juttat róla a szemünkbe, a lelkünkbe, a szívünkbe...

Szalkai Mária.


“A festészet... izgalmas világ a maga külön törvényeivel, szenzációival. Senki se higgye, hogy tökéletesen ismeri...”
E.H. Gombrich.