Karbantartás
designed by gracom Menü
menu
Submenu
Top 10 brief list
Top 10
leglátogatottabb festmény:
Képtárban: 1121 kép.
Galériában: 49 kép.
Keresés:
Művész neve:

Alkotás címe vagy témája:

Ár:




Mai dátum:
December 16, Szombat
Névnap:
Aletta, Etelka
© DunapArt Galéria, 2006
Művészeink
Összesen:
283 művész

Budai Tímea.Megnézem a képeit
Budai Tímea alkotóművész.

1971. szeptember 17-én születtem Zemplén fővárosában, Sátoraljaújhelyben, jelenleg Dunakeszin élek.
Minden 2006-ban kezdődött… augusztusban, Sátoraljaújhelyben a Kazinczy Múzeumban nyílt egy szecessziós kiállítás, amelyre voltam olyan szemtelen, és bekéredzkedtem rajzolni. Tettem mindezt azért, mert azt megelőzően kb. 10 évig kerestem valamit. Egy érzést, egy célt, egy életcélt. Mindennel foglalkoztam, amíg az ecset a kezembe nem került, hímeztem, gyöngyöt fűztem stb. Aztán egyikben sem leltem meg azt az érzést, amit kerestem. Tudni akartam, miért is élek. Nem akartam elhinni, hogy az életem csak annyiból fog állni, míg meg nem halok, hogy reggel felkelek, elmegyek dolgozni, hazamegyek, elvégzem az általános otthoni teendőket, aztán tévét nézek, és lefekszem aludni. Úgy éreztem több vagyok ennél, és ez az érzés egyre erősebbé kezdett válni. Majd egy nap bevillant, hogy tudok festeni. Igen, ilyen határozottan: “TUDOK FESTENI”. Pedig akkor még ecset sem volt a kezemben. És erre bárhogyan is keresem a magyarázatot, a mai napig nem jöttem rá, honnan voltam ennyire biztos magamban. Gyermekkoromban ugyan voltak eredményeim, ami a rajzolást, festést illeti, de az életem nem ez határozta meg. És ekkor, 2006-ban toppant be az életembe a festés. A szecessziós kiállítás egyik kiállított darabját elkezdtem lerajzolni, majd amikor láttam, hogy nem csak ábránd, ami a rajzolás, festést illeti, kiléptem a természetbe, ott rajzolgattam. A színek pár hónappal később érkeztek meg, azt követően, hogy Budapesten megtekintettem a Munkácsy Mihály műveit bemutató kiállítást. Azt az élményt nem tudom szavakba foglalni. Valami olyan lökést kaptam ott és akkor Munkácsy-tól, ami mai napig is ösztönöz a folytatásra. Munkácsy és én: valami közös lehet bennünk… Ha más nem, a festés maga. Ugyanezt nem érzem más festővel kapcsolatban. Az azóta eltelt 9 év eredményekben, és tapasztalatokban bővelkedett, hol több, hol kevesebb festményt készítettem, mikor mire volt késztetésem. Mint ahogy manapság is. Csak akkor kezdek el festeni, amikor már gondolatban fest a kezem, amikor már látom magam előtt az elkészült festményemet, amiről tudom, hogy jó lesz. Addig, amíg ide eljutok, azaz idő várakozással teli, olyan, mintha ajándékot kapnék, amiről letépem a díszcsomagolást, mert nem bírom kivárni, míg az ünnepségnek vége. Ugyanezt érzem, amikor festek. A várakozással eltelt idő után eljön az a pont, ami már robbanásszerű, és akkor se nem látok, se nem hallok, folyamatosan festek napokon át. Olyankor az egyetlen élőlény, aki ki tud rángatni ebből az állapotból, az a kutyám, aki mellém ül, és néz, hogy ideje pihennem, és levegőznöm. Egyre jobb vagyok, és ezt nem kell, hogy más is megerősítse: látom. Csak azt nem tudom, hol a vége. De már nem is akarom tudni. Ez az érzés örökre velem marad, és elkísér, amíg csak élek.
Sok technikát kipróbáltam, rajzoltam ceruzával, pasztellel, festettem olajjal, és ecsettel, de az igazi, amit évek múltán találtam meg, az akril és a festőkés lett. Témát tekintve inkább tájképeket festek, az utcarészletek, az esős utcácskák, az éjszakai témák a gyengéim. Hozzáértők megfogalmazása szerint az impresszionizmus és az expresszionizmus felé hajlok festői alkotásaimat illetően. Én elfogadom ezt.
2008-ban a II. Munkácsy képzőművészeti pályázaton Hazafelé című alkotásom bejutott a legjobban közé.
2014-ben részt vettem az Art-Expo-n Budapesten.
2014-ben festményemmel eredményesen pályáztam a The Talent - Diploma nélkül- pályázat és kiállításra, művem bekerült a legjobbak közé, jelenleg Budapesten kiállítás keretében mutatják be a közönség számára.
A Cseh Tamás Nap Kőbányán rendezvénysorozatra beküldött alkotásom az erre az alkalomra szervezett kiállítás anyagai között van.
Önálló kiállításaim voltak Sátoraljaújhelyben és környékén, majd 2015-től Budapesten nyílt lehetőségem bemutatkozni a nagyközönség előtt.
Hálás vagyok az Istennek a képességemért, az állítólagos tehetségemért, hálás vagyok a fiamnak, amiért mindig támogatott, és nem szólt sosem, amikor festéket vagy vásznat vettem, és nem másra költöttem a pénzünket, most már ő is látja, hogy az elmúlt évek nem voltak hiábavalóak. Hálás vagyok a városomnak, Sátoraljaújhelynek és Zemplénnek, amely számos alkalommal lehetőséget biztosított festményeim kiállítására. Hálás vagyok az ismerőseimnek, aki szóban, írásban, vagy személyesen biztatnak a folytatásra.

Hálás vagyok Budapestnek, amely nap, mint nap tartogat számomra valami újat, új témát, új érzést, amelyet festőkésemmel vászonra vihetek. A festőkés, és én: szerelmesek vagyunk egymásba. Az együtt végzett alkotómunka olyan világba vezet, amelyről eddig csak álmodoztam. Az önmegvalósításnak a legmagasabb fokára jutottam a festéssel, amellyel lassan kivívom a laikus és a művésztársadalom elismerését, s haladok felfelé azon a bizonyos lépcsősoron. Nem tudom hol a vége. Nem tudom miért is csinálom. Csak azt tudom, hogy festenem KELL. Valamit adnom kell magamból a világnak. Valami szépet, valami jót: Önmagamat.
Hálás vagyok a Művészháznak, hogy megvalósulhatott az a vágyam, amit mindig is szerettem volna: a festés-oktatás. Hogy ez mennyire a véletlenen múlik- és a megérzéseimnek-, azt csak én tudom, bár nem hiszek a véletlennek, mindennek oka van. Eddig minden megérzésem valóra vált. És ez még csak a kezdet… Köszönöm!

Budai Tímea.
********************************************************************************
Aboutme
I wasbornon 17 September, 1971 in Sátoraljaújhely, thecapital of Zemplén. Currently I livein Dunakeszi.

Everythingstartedin 2006…therewas an art nouveauexhibitionatthe Kazinczy Museum in Sátoraljaújhely towhich I justsneakedintodraw a bit. I didallthisbecause I had beenlookingforsomething cca.10 years prior tothat: a feeling, an aim, somethingtolivefor. I had donelots of otherthingsbefore I tookthebrushinmyhand: I had embroidered, stitchedpearls, etc. None of theseactivities made mefeeltheway I wantedtofeel. I wantedtoknowwhy I waslivingfor. I didn’twanttobelievethatuntiltheday I die, I wouldonly be gettingup, goingtowork, returninghome, gettingthingsdoneathome, watching TV and goingtobed. I thought I was a lot more thanthat, and this feeling startedtogetstrongereverydayuntiloneday I realizedthat I couldpaint IN FACT. However I had never had a brushinmyhandsbefore. I’vebeenlookingfortheanswereversince: howcomethat I wassocertain of myself. I had a fewresultsindrawingorpaintingwhen I was a child, butit has neverdefinedmy life. And then, in 2006 paintingcamealong. I startedtodrawone of theshowpieces I had seenatthe art nouveauexhibition and when I realizedthat I wasnotdaydreaming, I wentoutsidetopaintinthenature. Coloursarrivedin a couple of months, when I visitedthe Mihály Munkácsy exhibitionin Budapest. Wordscannotdescribethatexperience. I receivedsuch a boostthere and thenfromMunkácsy’s art, thatit has beeninfluencingmeeversince and encouragingmetocontinue. Munkácsy and I: we must havesomethingincommon, atleastourpassionforpainting. I don’thavethis feeling towardsanyotherartist.
The 9 yearsthathavepassedwereaboundwithachievements and observations, thereweretimeswhen I waspainting a lot and otherswhen I wasn’t; dependingonmylevel of motivation. Justlikeinthesedays. I only start paintingwhen I imaginethatinsidemyhead I am alreadydoingit, seeingthecreation and thefinaltouches and I am surethatitwould be good. The timethatpassesuntil I reachthispoint is filledwithexpectation, it’slikegetting a gift and rippingthewrapoff of itbecause I can’twaitthecelebrationto end. I havethesame feeling whileI’mpainting. Thisperiod of expectation is followedbythemoment of explosionwhen I cannotseeorhearanymore, I justkeeppaintingfordays. The onlycreaturethatcanpullme out fromthisstate of mind is my dog whocomes and sitsnexttomeindicatingthat I shouldhave a rest or go outside and takethe air.
I am gettingbetter and better and no oneelse has toconfirmthis, because I canseeitwithmyowneyes. I justdon’tknowwherethismight end… and to be honest I don’tevenwanttoknow. This feeling stickswithmeaslongas I am alive.

I triedlots of techniques, I havedrawnwithpencils, pastel, I havepaintedwithoil and brushbutthebestways I havefound a couple of yearslaterareacrylicpaint and thepaintingknife. I considermyself a landscapist, I preferpaintingstreet-parts, suchastinylittlealleysintherain, orimagesbynight. Accordingtopeoplewhoarecompetentinarts, mycreationsareratherclosetoimpressionism and expressionism and I accepttheirpoint of view.
In 2008, one of mypaintingscalled “Hazafelé-Onmywayhome” waschosenasone of thebestcreationsatthe 2nd application of art thatwasnamedafter Munkácsy.
In 2014 I participatedatthe Art Expo in Budapest.
Alsoin 2014, one of mypaintingswaschosen and is stillamongthebestpieces of art at an applicationcalled The Talent; currentlyit is being exposedtopublicat an exhibitionin Budapest.
I appliedwithone of myworksfortheanniversaryevents and exhibitionorganizedfor Tamás Cseh in Kőbánya. Thispainting is amongtheonesthatareexposed.
I had myownindependentexhibitionsin and around Sátoraljaújhely, and from 2015 I have had theopportunitytointroducemyselfin Budapest aswell.
I am gratefultoGodformyability and myallegedtalent; tomysonwho has alwayssupportedme and neversaid a wordwhen I spentourmoneyonpaintorcanvas, as he canseenowthatthesepastyearswerenotpurposeless. I am gratefultomyhometown, Sátoraljaújhely and Zemplén; theseplacesprovidedmetheopportunitytoexhibitmypaintingsseveraltimes. I am gratefultoallthosepeoplewhokeepencouragingmeeitherinperson, orinwriting.
I am gratefulto Budapest foralwayshavingsomethingnewinstoreforme; a newtopic, a new feeling that I canportrayonthecanvas. Mypaintingknife and I: wearein love witheachother. The creativeworkthatwedotogetherleadsto a world I havealwaysdreamt of. I reachedthecrest of self-realization and I am slowlyconciliatingtheappreciation of amateurs and artists. I don’tknowwhereitendsorwhy I am doingthis. I onlyknowthat I MUST paint. I havetogivetheworld a piece of me. Somethingbeautiful, somethinggood: Myself.
I am gratefulto Művészház (the House of Artists) formakingmywishcometrue and providingtheopportunityforpainting and teaching. I don’tknowwhetheritwasmeantto be orit’swassimplyhaphazard, butall of myintuitionshavebeenprovento be trueupuntilnow. And it is justthebeginning...Thankyou.

Tímea Budai.


Footer Footer
Magunkról Képtár Galériánk képei Kiállítások Művészeink Vásárlás Üzleti ajánlat Kapcsolat Egyéb  
azonosító:
jelszó: